Az idegrendszer és az egyéni különbségek

Az utóbbi években egyre több tanulmány foglalkozik a viselkedésben megmutatkozó egyéni különbségek idegrendszeri alapjaival. A legújabb eredmények szerint azonos génállományú, azonos környezetben nevelt állatoknál is megjelenhetnek ezek a különbségek és a társas élmények hatása is alapvető.

A viselkedés egyéni különbségei minden ember számára nyilvánvalóak, hétköznapi élményeink jelentős része mutat ezekre: egyes ismerőseink még egy köszönésre is csak kelletlenül reagálnak, míg mások végeláthatatlan monológba kezdenek egy illedelmes „hogy vagy?” hallatán. Ha alapos megfigyelésnek köszönhetően túlléptünk az adott személyek hangulatát vagy a hozzánk fűződő kapcsolatukat hangsúlyozó magyarázatokon, akkor eljuthatunk a pszichológia egyik legérdekesebb koncepciójához, a személyiséghez. A személyiség a viselkedésben, a gondolkodásban és az érzelmek terén megjelenő mintázatok egyénre jellemző összessége.

Kapcsolódó kép

Az eltérő személyiségek és így az eltérő viselkedés hátterében feltehetőleg az idegrendszer működésének különbségei állnak. Ez egyelőre megosztó téma a tudományban, mindenesetre a személyiségpszichológiai vizsgálatok már számos olyan gént hoztak kapcsolatba bizonyos személyiségjegyekkel, amik például az agy egyes ingerületátvivőinek előállításában vagy kibocsájtásában játszanak szerepet. Néhány új kutatás azonban a változatosság más forrásaira hívta fel a figyelmet.

Egyéniségek a fonálférgek között

Egy tavaly publikált tanulmányban a Caenorhabditis elegans fajhoz tartozó fonálférgek viselkedését vizsgálták. A kutatók genetikailag azonos, vagyis izogén férgeket helyeztek egyesével Petri-csészékbe és videokamerákkal rögzítették a férgek tevékenységét 60 órán keresztül. Ennyi idő bőven elég ahhoz, hogy a frissen kikelt állatok elérjék a felnőttkort. A férgek mozgását számszerűsítették és azt találták, hogy egyes egyedek nagyon következetesen, az összes lárvaszakaszban alul- vagy felülmúlták a csoportátlagot. Hasonló hatása van a viselkedés szintjén néhány génmutációnak is, amik bizonyos ingerületátvivőket érintenek, ezért feltehetőleg az ezekhez köthető működések tértek el ezekben az állatokban is. Persze ehhez hozzájárulhattak az esetlegesen bekövetkező mutációk is, a szerzők inkább a molekuláris szintű folyamatok véletlenszerűségére helyezték a hangsúlyt. Igen valószínű, hogy a genetikailag azonos élőlényekben a szervezet és a környezet molekuláris állapota eltérő. Elképzelhető például, hogy az egyikben úgy ütközik egy molekula a másikkal (egy jelzőmolekula a receptorával), hogy annak komoly hatásai lesznek az idegrendszer működésére, de könnyen lehet, hogy a másik egyedben ez az ütközés meg sem történik, vagy éppen hatástalan. Az idegrendszer működése és ennek okán a viselkedés azonos genetikai állomány és azonos környezeti feltételek esetén is jelentős eltéréseket mutathat egy faj egyedei között.

File:Adult Caenorhabditis elegans.jpg
Egy felnőtt C. elegans (az állat hossza kb. 1 mm).

Egerek társasága

Egy másik kutatás a társas élmények viselkedésre gyakorolt hatásával foglalkozott. A francia kutatók izogén egerek több csoportját vizsgálták, melyek nagyjából 20-an éltek egy-egy közös térben. Az állatok mozgását egy rádiójelekkel operáló rendszer segítségével rögzítették. Az adatok elemzése alapján az egerek viselkedésében megjelentek az egyéni különbségek és ezek többnyire stabilak is voltak. Például némelyik egér jelentősen több időt töltött egyedül, mint az átlag, de olyan is akadt, amelyik rendszeresen megkergette társait. A viselkedésbeli különbségek együttjártak egy bizonyos idegsejt-típus elektrofiziológiai sajátosságainak változatosságával is. A közös ketrecben mutatott viselkedés nyilván az egerek dominancia viszonyait jelzi, azonban az ebből fakadó neurális eltérések egy egyedül végzett feladatban is megnyilvánultak. Tehát a genetikailag azonos állatok ebben a vizsgálatban sem viselkedtek azonosan és idegrendszeri eltérések is kimutathatók voltak köztük, ám ezúttal a környezeti hatások (a társas kapcsolatok) is hozzájárultak ehhez. A társas élmények fontosságát jelzi, hogy a csoportok összekeverése után az egyedek viselkedése és az említett sejtek tüzelési mintázata is megváltozott.

Képtalálat a következőre: „social mice”
Fotó: Monique Smith

Az idegrendszer működését a véletlenszerű, molekuláris szinten érvényesülő hatások és a társakkal kialakított kapcsolatok is kellően módosíthatják ahhoz, hogy a viselkedés szintjén megnyilvánuló egyéni különbségek alakuljanak ki, akár azonos genetikai állományú egyedek között is. Ha még némi genetikai diverzitást is bekalkulálunk, teljesen biztosak lehetünk benne, hogy nincs két teljesen egyforma ember a földön, de az is magától értetődő, hogy érdemes vigyáznunk egymás képlékeny agyaira.