Megállapítható az alkolfüggőségre való hajlam?

Az alkoholfüggőség világszerte súlyos egészségügyi problémának tekinthető, és úgy tűnik, egyesek hajlamosabbak az alkohol rabjává válni, mint mások. Egy amerikai kutatócsoport egerekkel modellezte az alkoholfüggőség kialakulását, és eredményeik szerint azoknál az állatoknál, amelyeknél kialakult a kényszeres függőség, a kellemetlen élmények feldolgozásában szereplő egyik idegsejtcsoport aktivitása alacsonyabb, mint a többi kísérleti állatnál, ráadásul ez a különbség már a függőség kialakulása előtt is megfigyelhető.

Az alkoholfüggőség egészségügyi vonatkozásai

Az alkohol, vagy pontosabban az etil-alkohol (etanol), a világ legtöbb országában legálisan hozzáférhető, ami kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy ez a világszerte legelterjedtebben használt pszichoaktív szer. Kisebb mennyiségű alkohol fogyasztása a legtöbb embernél feloldja a gátlásokat, nyugodt lelkiállapotot, vidámságot idéz elő, ami miatt a társas összejövetelek gyakori kísérője. Magasabb dózisoknál már kellemetlenebb hatásai is lehetnek, például mozgáskoordinációs zavarok, beszédprodukciós problémák, agresszió, rosszullét, hányás. Noha az alkalmi alkoholos befolyásoltság okozta hatások többnyire csak szerencsétlen körülmények révén (pl. baleset, verekedés) vezetnek maradandó egészségügyi problémákhoz, az elhúzódó alkoholfüggőség már jelentős egészségkárosító hatással bír.

alcadd
A magyar alkoholfüggők számával kapcsolatos becslések nagyon változatosak, az azonban biztosnak tűnik, hogy az alkoholizmus kimagasló egészségügyi probléma hazánkban (Forrás: Google).

Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint a 15 évnél idősebb rendszeres alkoholfogyasztók 10-15%-ánál problémás az alkoholfogyasztás, vagyis túl sok időt, pénzt és energiát fordítanak az alkoholizálásra. Ezen személyek egy része alkoholfüggőnek mondható, vagyis mindemellett még az is igaz rá, hogy az italozás megszakításakor elvonási tüneteket tapasztal (szorongás, izzadás, remegés, akár hallucináció, vagy epileptikus roham). Az alkoholfüggőség a keringési rendszert sem kíméli, azonban a legközismertebb negatív hatása a májzsugor, melynek oka az alkohol hatására a májsejtekben beálló anyagcserezavar, ami a sejtek pusztulásához vezet. Az idegrendszerben is markáns degenerációt okozhat az elhúzódó alkoholfüggőség, ami feltehetőleg részben kifejezetten a bevitt alkohol számlájára írható, viszont jelentős az alkoholizálásból adódó egészségtelen táplálkozás, a vitaminhiány, továbbá a májzsugor miatt kialakuló anyagcserezavar szerepe is. A perifériás idegrendszer degenerációja a mozgást nehezítheti meg, illetve fájdalmat okozhat, míg a központi idegrendszerben jelentkező léziók például emlékezeti, figyelmi és érzelmi problémákat idézhetnek elő.

Az alkoholfüggőség idegrendszeri alapjai

A gyakorisága és súlyossága miatt tehát az alkoholfüggőség komoly társadalmi probléma. Az egyik legfontosabb kérdés az alkoholfüggőséggel kapcsolatban, hogy egyáltalán miért hajlamos rá az ember?

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot, azt mondhatjuk, hogy viselkedés a kellemes dolgok megszerzését és a kellemetlenek elkerülését célozza. A kellemes dolgok aktiválják az agy egyik funkcionális egységét, a jutalmazó rendszert. A jutalmazó rendszer egyik középagyi sejtcsoportjából (ventrális tegmentális área – VTA) dopamin szabadul fel az oldalsó agykamrákat elválasztó középvonali struktúra (septum) közelében elhelyezkedő sejtcsoportban (nucleus accumbens septi – NAc). Úgy tűnik, hogy az alkohol is képes kiváltani a jutalmazó rendszer aktivációját, így természetesnek mondható a szer megközelítésére való hajlam, az viszont nem világos, hogy mire vezethetők vissza a függőségre való hajlamban látható egyéni különbségek. A szakértők szerint az alkohol túlzott használata fokozott dopamin felszabadulást idéz elő a nucleus accumbensben, amit aztán az ivás abbahagyását követően dopaminhiány vált fel, ez pedig alkohol utáni sovárgást idéz elő.

Ezek már a függőség kialakulásának kezdő lépései lehetnek, amit aztán a szokás alapú viselkedéseket vezérlő rendszer (substantia nigra – SN; dorzális striatum – DS) bekapcsolódása mélyít el, ezzel ugyanis már megjelenik a kényszeres alkoholfogyasztás. Fontos részlet, hogy a jutalmazó rendszer legmagasabb rendűnek tartott egységét a prefrontális kéreg (PFC) egy része alkotja, amihez feltehetőleg más területekről is érkezik információ, például az esetleges kellemetlenségekkel kapcsolatban, és ezek összesítésével hoz döntést az adott jutalomról. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a prefrontális kéregből a középagyi, ún. periakveduktális szürkeállományba tartó idegrostoknak fontos szerepe van a kellemetlen élmények megélésében, és így hatása lehet a jutalmak megszerzésére irányuló viselkedésekre is.

dopaminpw_rat
A függőségek kialakulásában a szakértők ennek a két rendszernek tulajdonítják a legnagyobb jelentőséget: kékkel a jutalmazó rendszer (kezdeti szakasz, élvezetek keresése) és lilával a szokásokat közvetítő rendszer (kényszeres szakasz, függőség tárgyának keresése, a negatív hatások ellenére) (Forrás: Ron és Barak, 2016 – Nature Reviews Neuroscience).

A prefrontális kéreg sejtjeinek aktivitása kapcsolatban van az alkoholfüggőségre való hajlammal

Egy amerikai kutatócsoport a prefrontális kéregtől a periakveduktális szürkeállományba húzódó pálya szerepét vizsgálta az alkoholfüggőség kialakulásában, különös tekintettel a függőség kényszeres szakaszára. A kutatók egy összetett kísérleti elrendezéssel próbálták modellezni az alkoholfüggőséget, kialakulásától a kényszeres szakasz elérkeztéig. A kísérleti állatok először megtanulták, hogy egy hanginger megjelenését követően cukoroldathoz jutnak. Ezután az egerek három napon keresztül a cukoroldat helyett alkoholt kaptak a hanginger megjelenésekor. A 4. és 5. napon szintén alkoholt kaptak, azonban ekkor már a keserű ízt adó kininnel keverve, így tehát már az alkohol élvezete és a keserű íz kellemetlensége együttesen határozta meg a fogyasztást. Ezután két héten keresztül szabadon fértek hozzá az alkoholhoz az állatok, majd újabb 3 napon át a hanginger megjelenésekor kaptak tiszta alkoholt és végül négy napon át, szintén a hangingerhez kötve kaptak kininnel kevert alkoholt.

expsetup
A kísérleti elrendezés: az első 5 napon egy hanginger jelezte a tiszta alkohol vagy a kininnel kevert alkohol elérhetőségét, ezután 2 héten keresztül különböző időszakokban szabad hozzáférése volt az állatoknak az alkoholhoz, végül 7 napon keresztül újra hanginger jelezte a tiszta vagy kinines alkohol megjelenését (Forrás: Siciliano és mtsai., 2019 – Science).

Az utolsó napokon elfogyasztott alkohol mennyisége alapján a kutatók három csoportba sorolták az állatokat: voltak amelyek minden helyzetben kevés alkoholt fogyasztottak, voltak amik több tiszta alkoholt ittak, viszont a kininnel kevert alkoholból jelentősen kevesebbet vettek megukhoz és végül voltak olyanok, amik a kininnel kevert alkoholból is sokat ittak. Ez utóbbiakat kényszeres, vagy kompulzív ivóknak titulálták, mivel viselkedésük párhuzamba állítható a krónikus alkoholfüggők kényszeres alkoholfogyasztásával, amitől az halmozódó negatív hatások sem tántorítják el a beteget. Mint később kiderült, ezek a kényszeresen ivó állatok már a kísérlet korábbi szakaszában is kevésbé voltak érzékenyek a kininre.

A kutatók géntechnológiai eljárás révén juttattak a sejtaktivitás tükrében fluoreszkáló festéket a prefrontális kéreg azon sejtjeibe, amelyek a periakveduktális szürkeállományba projektálnak. A kompulzívan ivó állatoknál jelentősen alacsonyabb volt ezen idegsejtek aktivitása, mint azoknál az állatoknál, amelyeket eltántorított a kinin az alkoholfogyasztástól. A kutatók a sejtek mesterséges gátlásával is megerősítették az eredményeiket: a kísérleti állatok a beavatkozás hatására nagyobb mennyiségű kininnel kevert alkoholt fogyaszottak. Érdekes módon ez a beavatkozás a forró vízzel szemben is ellenállóbbá tette az egereket (megnövelte a fájdalmasan forró vízbe helyezett farok elrántásáig eltelt időt).

Mindezek arra utalnak, hogy a prefrontális kéreg periakveduktális szürkeállományt beidegző sejtjei az élmények kellemetlenségének foldolgozásában játszanak szerepet, és a sejtek átlagostól alacsonyabb aktivitása toleránsabbá teszi az adott élőlényt ezekkel szemben, így ezeknél az egyedeknél könnyebben alakulhat ki valamilyen függőség, mint például az alkoholizmus. Kérdés, hogy használható-e egy ilyen neurofiziológiai korrelátum a függőség kialakulására való hajlam felmérésére, illetve, hogy milyen haszna lehetne ennek. Vajon életképes stratégia az egészségre súlyosan káros függőséget okozó dolgok kellemetlenségét mesterségesen fokozni a potenciális veszély elkerülése végett?

Ez a cikkem az Élet és Tudomány 2020/3. számában jelent meg.

Források:

https://science.sciencemag.org/content/366/6468/1008

https://www.nature.com/articles/s41583-019-0256-8

https://www.nature.com/articles/nrn.2016.85